Régi igazság: amilyen a főpásztor, olyanok a segédei, és olyan a nyája is!
XII. Pius pápa tevékenységének megítélése régóta, szinte a háború vége óta vita tárgya a politikáját mentegetők és különösen a Holokauszt ügyében való hallgatása miatt a politikáját támadók közt.
Sok kétségünk ugyan nem volt Pius szégyenletes politikájáról (Rolf Hochhuth Helytartóját, mely a német-vatikáni konkordátumot dolgozza föl, nagyon korán, 1963-ban bemutatták), de az esetleges kételkedők, Piust mentegetők most súlyos, és nehezen vitatható cáfolatot kaptak.
A Vatikánból előkerült újabb levelek alapján a pápa jóval korábban tudomást szerzett a zsidók elgázosításáról, mint ahogy azt állította.
Mint arról a 444. beszámol, a vatikáni levéltárból származó, a Corriere della Sera által közzétett, egy Lothar Koenig nevű német jezsuita pap tollából származó levélből erről már 1942-ben értesülhetett. A levelet Pius pontifikátusának levéltárában találta meg egy levéltáros. A levél címzettje Pius titkára, egy szintén német jezsuita volt.
A dokumentum részletes leírást ad a népirtás technikai és számszerű részleteiről.
Megbízható forrás értesítette tehát Piust a varsói gettó felszámolásáról és a koncentrációs táborok létéről, az ott folyó műveletekről.
De, nem állhatunk meg Piusnál! Mert minden mindennel összefügg!
A katolikus, református és evangélikus egyházak felső vezetése szinte egész Európában kollaborált a nácikkal.
A magyar nagyegyházak vezetői pedig kezdettől antiszemita politikát folytattak a Horthy-rendszerben, akkor amikor Hitler, sőt Mussolini még sehol nem volt.
Prohászka Ottokár pécsi püspök volt az első (1920. évi) zsidótörvény egyik szellemi atyja.
A három keresztény egyház hazai vezetője, Serédi Jusztinián, Ravasz László és Raffay Sándor megszavazta a Főrendiházban a második zsidótörvény-csomagot (1938).
Igaz, a harmadikat (1941-ben) már nem. És az is igaz, hogy Serédi 1944-ben felszólalt a deportálások ellen.
Ezek a megkésett és hatástalan lépések azonban nem mentik ezeknek az egyházi vezetőknek a felelősségét, nem csak a hivatalosan is antiszemita jogalkotásban való bűnrészességük, hanem amiatt is, hogy többek közt és nagy mértékben az egyházak szószéki antiszemitizmusa hatására a magyar társadalom birkaként szolgálta ki Horthyt és a németeket, és adta a kezükre a zsidókat.
Nem meglepő, hogy a katolikus egyház feje, XII. Pius is ilyen mocskos politikát folytatott.
Megjegyzem a rend kedvéért, hogy Erdő Péter 2015-ben megtagadta az azilumot a hazánkon áthaladó migránsoktól.
Nem nehéz párhuzamot találni a korabeli és a mai magyar kormánypolitika és a keresztény egyházak közti kapcsolatokról.
(Prohászka, Serédi, Ravasz nagy becsben áll a mai hivatalos hazai történet- és egyháztörténet-írásban és emlékezetpolitikában, csakúgy, mint soviniszta, a horvátok ellen izgató, nyíltan antiszemita, 56-ban nyíltan horthysta ellenforradalmi tevékenységet kifejtő Mindszenty.)
Mindez nem érinti a tényt, hogy szerte Európában és Magyarországon is sok kispap, apáca, alsó beosztású egyházi személy szegült ellen (a megszállók, nálunk a kormány és) a saját egyháza vezetőinek utasításaival, és mentette az üldözötteket, akár zsidókat, akár katonaszökevényeket (Nyugat-Európában ellenállókat, lelőtt angolszász gépek személyzetét), vagy politikaiakat.
Nem rajtuk múlt, hogy nálunk viszonylag szerény eredménnyel, egy ellenséges, följelentgetős, zsidó vagyonokra ácsingózó, húsz-huszonöt éve átmosott agyú közegben.
Az egyik hozzászóló szerint Pius választhatott: felemeli a szavát a népirtás ellen és emigrál Amerikába, vagy marad, hallgat, és megtartja a Vatikán levéltárát, kincseit és bankját.
Szerintem rosszul döntött!
