Cicero szerint a szónoki beszéd a téma megjelölésével kezdődik, majd az anyaggyűjtéssel és annak elrendezésével folytatódik. Sajnos arról nem szólt, vajon egy újságcikket hogyan kell felépíteni.
Szerintem azonban a varázslatos szónok örökérvényű tanácsait ezúttal is érdemes megfogadni. Ezért, mielőtt belevágnánk A nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvényjavaslat darabokra szedésébe, kezdjük azzal, mi is az a szuverenitás.
Az értelmező szótár szerint: „legfőbb hatalom, (állami) főhatalom, felségjog” továbbá „állami, uralkodói teljes önállóság, függetlenség, valamint „felsőbbség, fölény”. Ez bizony elég rosszul hangzik annak tükrében, amit az Alaptörvény alapvetésént fogalmaz meg: „Magyarország független, demokratikus jogállam”. De van a szuverenitásnak jogi definíciója is, idézem: „a fogalmat Jean Bodin (a 16. század francia államelméleti gondolkodója) dolgozta ki, és főhatalmat jelent. „Az állami főhatalom teljességét egyetlen szerv sem birtokolhatja. Az államok szuverenitásának korlátját jelenti más államok szuverenitása. Az államoknak a nemzetközi jog alanyaiként lehetőségük van szuverenitásuk nemzetközi szerződésen keresztül történő kölcsönös korlátozására is.”
A tárgyalandó indítvány szempontjából ezeket a gondolatokat nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Kezdjük mindjárt a tervezet preambulumával. Van benne egy cáfolhatatlan mondat, amelynek igazságában senki sem kételkedik: „sérül Magyarország szuverenitása – egyúttal kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot hordoz –, ha a politikai hatalom olyan személyek, szervezetek kezébe kerül, akik és amelyek függőségi viszonyban állnak bármely külföldi hatalommal, szervezettel vagy személlyel”.
Az viszont már erősen vitatható, hogy „a demokratikus vita, a döntéshozatali folyamatok kapcsán támasztott átláthatóság követelményének érvényesülése (…) érdekében szükséges egy ezeket vizsgáló független szerv létrehozása, valamint a választással összefüggésben történő külföldi támogatás felhasználásának büntetőjogi szankcionálása is”. Már csak azért sem indokolja semmi a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozását, mert az Alaptörvény szerint „Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége”. Attól pedig, hogy most az Alaptörvény 12. módosításában ehhez hozzáteszik, hogy „az alkotmányos önazonosság védelme érdekében sarkalatos törvénnyel létrehozott, független szerv működik”, nem változik semmi. A „minden szerv” az minden szerv, a mindenhez nincs mit hozzátenni.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal a tervezet szerint államigazgatási szerv. Mindenféle tevékenysége – értékel, elemez, javasol, jelentést készít – mellett „feltárja és vizsgálja a más állam, külföldi szervezet és természetes személy érdekében végzett olyan tevékenységet, amelyek Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik”. Jól figyeljünk, minden feltételes módban van megfogalmazva: sérthetik, veszélyeztethetik. Hogyan felel meg az ilyen megfogalmazás a normavilágosság jogalkotási követelményének? A feltételes mód mindent és bármit lehetővé tesz, amit csak éppen kitalálnak, vagy amire/akire ráfogják. Ráadásul mindezt a „demokratikus vita” védelmének jegyében. A hivatal egyébként „egyedi ügyeket vizsgál, és az általa lefolytatott eseti vizsgálatok eredményét közzéteszi honlapján”.
Úgy is kell, nyilvánosan keltsék rossz hírét bárkinek, akiről feltételeznek bármit.
Ennyi „pontos” definíció után logikusan következik, hogy sem a hivatal nyilvános jelentésével szemben nincs helye jogorvoslatnak, sem vizsgálata ellen nem lehet közigazgatási pert indítani. Azt azért nehezen értem, hogy ha a hivatal államigazgatási szerv, akkor mit jelent az, hogy a vizsgálata „nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak”. Hanem minek minősül? Árulkodásnak? Fenyegetésnek? Milyen hatóság az, amelynek megállapításai ellen semmiféle jogorvoslat nem létezik? Akkor sem, ha a hivatal elnöke a „nemzet árulóját” a nemzetbiztonsági bizottság elé citálja akárcsak azért, mert határidőn belül nem adott tájékoztatást a hivatalnak.
A hivatal elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki hat évre. Függetlensége garantálva.
Ahhoz, hogy valakit elnökké lehessen kinevezni, egyebek mellett az is feltétel, hogy felsőfokú iskolai végzettsége legyen. Lehet akár erdőmérnök, katolikus teológus vagy rabbi, festőművész vagy fogorvos, de ha véletlenül van jogi vagy közigazgatási szakvizsgája, a bírókról szóló törvény alapján a későbbiekben a bírói pálya is nyitva áll előtte.
Az meg mekkora ötlet, hogy a hivatal „hírigényét” a Nemzeti Információs Központnak (a Rogán Antal alá rendelt titkosszolgálatnak) is ki kell elégítenie.
Hogy mennyire nem tréfa, ha egy társadalmi szervezetet a hivatal kipécéz, azt a szuverenitásvédelmi törvény által salátaként módosított törvények mutatják. Az adóhatóság megfoszthatja a szervezetet attól, hogy az adózók rendelkezése szerinti 1 százalékot megkaphassa, a bíróság pedig az Állami Számvevőszék indítványára megszüntetheti a szervezet közhasznú jogállását.
És akkor a választói akarat tiltott befolyásolását büntető Btk.-módosításról nem is szóltunk. Íme: „A választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölő szervezet azon tagja, felelős személye vagy vezető tisztségviselője, valamint a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölt, aki tiltott külföldi támogatást, vagy e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Nem is foglalkoznék most azzal, hogy milyen homályos és zavaros a „külföldi támogatás” fogalma, azzal meg végképp, hogy mi számít „a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásnak”, hiszen ezt már számosan megtették. Ezekbe a fogalmakba bármi belefér, még akkor is, ha – a választási eljárásról szóló törvény újabb módosítás révén – jogalkotó megpróbálja definiálni a fogalmát, miszerint „külföldi támogatás: más államtól, külföldi természetes vagy jogi személytől, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettől származó vagyoni hozzájárulás.” Ha például én jelöltként akarnék indulni, és az amerikai – de magyar állampolgárságú – nagybátyám (sajnos nincs ilyenem) azért küld nekem 100 dollárt, hogy szép ruhában szerepeljek a (nálunk nem létező) televíziós vitán, akkor vita helyett kapok három évet?
Mindezek helyett és mellett hivatkoznék a jelenleg hatályos Btk.-ra, amelyben már szerepel egy „választás rendje elleni bűntett”. Méghozzá meglehetősen pontosan. Nem sorolja fel a lehetséges elkövetőket, hanem amint azt a jogalkotásban szokás annyit ír: „aki”. Az „aki” ugyanis mindenki, bárki lehet, természetesen a tervezetben felsorolt személyek mindegyike vagy bármelyike is. És a mostani Btk. szerint ez az „aki” a választási eljárás során és annak kapcsán semmiért semmilyen anyagi juttatást nem fogadhat el. Azt meg nem fogják elhinni, mindez most is éppen három év szabadságvesztéssel büntetendő. Azt hiszem, szegény fiúk teljesen fölöslegesen dolgoztak.
De mégsem! Nem véletlen, hogy hét szervezet (az Amnesty International Magyarország, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Transparency International Magyarország és a Társaság a Szabadságjogokért) közös közleményben reagált a törvényjavaslatra, amelyet „önkényvédelmi” törvénynek neveznek. „A törvényjavaslat azt a törekvést szolgálja, hogy minden kritikus hangot elhallgattasson. A megfélemlítő céllal hozott jogszabály nincs összhangban az alkotmányos, nemzetközi és európai uniós kötelezettségekkel. A Fidesznek nem a demokratikus értékek talaján álló hazai szereplők ellen kellene fellépnie, hanem a szövetségi rendszerünkön kívüli, autoriter országok államilag szervezett politikai, gazdasági és (dez)információs befolyásolási törekvései ellen”.
Most olvasom, Oroszországban március 17-én elnökválasztás lesz. Nem is tudom, miért írtam ezt ide. (24.hu)