Egy képviselőn áll vagy bukik a koalíció jövője
Rudolf Huliak háromfős csoportjának nyílt hadüzenete után egy fősre olvadt a koalíció parlamenti többsége. Míg a kormánypártok politikusai állítják, hogy nincs probléma, a gyakorlatban nagyon is akadozik a koalíció működése és a szlovák politikában korábban látott manőverek sem feltétlenül válhatnak be Robert Ficónak a többség bebiztosításában.
A kormánykoalíció munkájának zavartalan biztosításához abszolút többségre van szükség – legalább 76 képviselőre a 150 tagú parlamentben. Huliakék távozásával a három koalíciós pártnak pont hetvenhat képviselője maradt.
Hiányzó honatyák
Hogy mi történik a megfelelő támogatás elmaradása esetén, azt láthattuk az elmúlt hetekben: mivel az ellenzék nem működik együtt a kormánnyal, több kulcsfontosságú esetben sem jött össze a kellő számú képviselő az ülések megnyitásához. Október végén az SNS-jelölt Martina Šimkovičová kulturális miniszter, valamint a Smer igazságügyi minisztere, Boris Susko elleni bizalmatlansági indítványról is csak egy napos csúszással szavaztak, kedden pedig első próbálkozásra nem sikerült megnyitni a parlament novemberi ülését. Mindkét esetben elég volt egy-egy képviselő hiánya ahhoz, hogy megbénuljon a törvényhozás.
Az októberi krízist a kormánypártok csak úgy tudták áthidalni, hogy szó szerint a kórházból hozták vissza Ján Blcháčot, a Hlas képviselőjét, akit korábban rákkal diagnosztizáltak és megkezdték a kemoterápiáját.
Blcháč – aki egyben Liptószentmiklós polgármestere – ígéretet tett arra, hogy a kulcsfontosságú szavazásoknál megjelenik majd, de a parlament munkája a jövőben attól függ, hogy három éven keresztül képes-e egységesen megjelenni mind a 76 képviselő a kulcsfontosságú szavazásoknál.
A keddi nyitónapon Blcháč már ott ült a parlamentben, de Ľubomír Vážny (Smer) késlekedése miatt húsz percet kellett várni az ülés megnyitásával. Az ellenzéki képviselők megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy egyszerűen hiányoznak az ülésekről, hiszen egyébként sincs többségük a saját javaslataik megszavazására, velük szemben a koalíció tagjait folyamatos jelenlétre kényszeríti a helyzet.
Az elmúlt év hiányzási statisztikáit egyébként a parlament egyik korelnöke, František Mikloško (KDH) vezeti, aki az 1894 szavazásból 1055 alkalommal nem jelezte a jelenlétét – a voksolások egy részén puszta tiltakozásból nem jelentkezett be. A megbízhatatlanabb kormánypárti képviselők közé tartozik Peter Sokol (Smer), akivel korábban 566 szavazáson sem számolhatott a koalíció, Sokol egyébként arról is híres, hogy egy év alatt még egyszer sem szólalt fel a parlamentben.
Párttársa, Jana Vaľová volt homonnai polgármester is a megbízhatatlanabb képviselők közé tartozik, 375 szavazásnál nem volt jelen. Ők a társaikkal együtt valószínűleg sokkal szigorúbb napirendet kénytelenek tartani a jövőben. Különösen fájna a koalíciós képviselőknek a rendszerességre való kötelezés a nyári üléseken, hiszen már az idén is többször akadt rá példa, hogy miniszterek és képviselők mentek nyaralni, miközben ülésezett a parlament. A szinte megszokottá váló kötetlen, soron kívüli horvátországi utakat a kormánypárti képviselők elfelejthetik.
Korlátozott megoldás
A stabil parlamenti többség bebiztosítására léteznek alternatív, technikai módszerek. A szavazások kapcsán Andrej Danko (SNS) tett egy gyakorlati javaslatot a hétvégén: a politikus azt szeretné, ha csak kedden és csütörtökön szavaznának a parlamentben, a képviselők pedig a többi napon a régiós tevékenységeikkel foglalkozhatnának.
Danko érvelése szerint nincs értelme annak, hogy a parlamentben minden nap tizenegytől öt óráig sor kerülhet szavazásra, ráadásul az SNS-elnök úgy gondolja, más országokban is bevett szokásnak számítanak a szokásjog alapján kialakult stabil szavazónapok.
Egy ilyen intézkedés, amihez az SNS elnöke szerint nincs szükség különösebb házirend-változtatásra, segítene a koalíció logisztikai problémáin, hiszen a képviselőknek kevesebb stabil jelenléti nappal kellene számolniuk. A Pravda napilap által az ügy kapcsán megkérdezett ellenzéki képviselők ugyanakkor arra mutattak rá, hogy az ülésnapokon kívüli időszak eleve a régiós tevékenységekre van fenntartva, a kormánynak pedig csak azért lenne szüksége a változtatásra, hogy meglegyen a stabil többsége.
A kormánykoalíción végső soron az segítene, ha valamilyen módon növelni tudná a képviselői számát. A megoldásra akadnak komolyabb és komolytalanabb javaslatok is. Rudolf Huliak a hétvégén felvetette, hogy az SNS-listán bejutott függetlenek egyszerűen térjenek vissza a parlamentbe, mivel így „mindössze” Andrej Danko maradna a parlamentben a párt képviseletében – mivel őt figyelmen kívül lehet hagyni, a koalíciónak hirtelen kettővel több képviselője lenne. Ezt a felvetést a koalíciós pártok sem vették komolyan. Jelen pillanatban az is valószínűtlennek tűnik, hogy Huliak képviselői feltűnnének a Smer, vagy a Hlas frakciójában, mivel nincs komolyabb egyeztetés a politikusok között, illetve valószínűleg Danko sem nézne jó szemmel egy hasonló megegyezést: Huliakot a Smer és a Hlas is az SNS problémájának tartja.
Érdekesség, hogy a múltban akadt példa arra, hogy a kormány ellenzéki képviselőket „igazoljon” a bajban: mikor Mikuláš Dzurinda második kormánya 2005-ben kisebbségbe került, Eduard Kolesár és Karol Džupa (mindketten HZDS) frakciót váltottak és az egyik kisebb kormánypárt, az ANO színeiben politizáltak tovább, az úgynevezett Gorilla-iratok szerint anyagi ellenszolgáltatásért cserébe.
Ficónak azonban nagyon korlátozottak a lehetőségei az ellenzéki képviselők megszólítására, az összes ellenzéki párt kategorikusan kizárja a kormánnyal való együttműködést. (ujszo.com)
