A misszió megszervezésében kulcsszerepet játszott Orbán Viktor fia, Gáspár, akinek állítólag saját irodája van a Karmelita kolostorban.
Az egyik első vendég, akit Sulyok Tamás márciusban beiktatott új magyar államfő budapesti hivatalos látogatásra invitált, Umaro Sissoco Embaló, Bissau-Guinea elnöke. Kissé szokatlan diplomáciai húzásnak tűnik egy nagyon szegény, gyakorlatilag nem működő, az Európába irányuló kokainkereskedelem átrakodóhelyének számító nyugat-afrikai ország otthon és a térségben is népszerűtlen, elszigetelődött elnökének ilyen gesztust tenni. - írja a NAPUNK
Ugyanakkor lehet egy közép-európai országnak keresnivalója egy ilyen helyen is. Az Afrikában folyó történéseket érthető módon igyekszik befolyásolni az Európai Unió: Franciaország az egykori gyarmatai miatt is érdekelt a térségben, de a migrációs nyomás csökkentése vagy a terrorizmus elleni harc is érdeke nemcsak az EU-nak, hanem az USA-nak is, aminek épp csökken a befolyása a térségben – erre még visszatérünk. Mindemellett az egyes országok is láthatnak külkereskedelmi potenciált vagy üzleti lehetőséget a hazai cégeik számára. A kétoldalú kapcsolatok az ilyen országokkal a geopolitikai helyezkedésben is hasznosak lehetnek. Ez már csak azért is fontos, mert Afrikában Oroszország és Kína is építi a befolyását.
A bissau-guineai elnök Magyarországra invitálása kapcsán a 444 részletes cikkben járta körül az ország helyzetét és azt, mi keresnivalója lehet ott Magyarországnak a hivatalos indokláson túl, miszerint az ilyen találkozók „új gazdasági együttműködési lehetőségek feltárását és a kereskedelmi kapcsolatok élénkítését szolgálják”. A cikk szerint lehetne arról is szó, hogy Sulyok az EU vagy a NATO nevében tárgyalna, hogy a bissau-guineai elnököt a Nyugat mellé állítsa, de Magyarország jelenlegi külpolitikáját figyelembe véve nagyobb az esélye, hogy a magyar államfő Moszkva vagy Peking érdekeit képviselné.
Azonban korántsem ez a legérdekesebb ügy, ami Magyarország afrikai érdeklődését kíséri.
A csádi misszió
2023. november 6-án szavazta meg a magyar parlament, hogy a honvédség 200 magyar katonát küldjön a közép-afrikai Csádi Köztársaságba. A misszió a hivatalos közlés szerint a csádi elnök meghívásán alapul, és a célja „Csád stabilitásának, ezáltal Európa és Magyarország biztonságának erősítése, az Afrika felől fenyegető újabb migrációs hullámok fékezése”. Nem sokkal korábban a magyar kormány arról is döntött, hogy komplex támogatást nyújt Csádnak: a Hungary Helps Program keretében egy humanitárius és fejlesztési központ nyitását készítette elő, emellett több héten át orvos- és humanitárius misszió segítette a helyiek ellátását.
Ugyanakkor a parlamenti határozatnak van egy olyan pontja is, ami felhatalmazást ad a magyar katonáknak, hogy ne csak Csádban tevékenykedjenek, hanem belépjenek a vele szomszédos összes állam területére is és ott fegyveresen fellépjenek. Az országot északról Líbia határolja, ami gyakorlatilag szétesett a 2011 óta tartó polgárháborúban, a keleti szomszéd Szudánban is véres polgárháború dúl, a nyugati szomszéd pedig Niger, ami nemrég esett át egy katonai puccson. Délről a Közép-afrikai Köztársaság határolja, amit a korábbi Wagner-zsoldoshadsereg legfőbb afrikai szálláshelyei között emlegetnek.
Magyarország több nemzetközi katonai misszióban vesz részt, a csádi misszió különlegessége, hogy az nem ilyen keretek között történik, hanem Magyarország önálló missziója. Hogy egészen pontosan mi is a célja, az azóta sem világos. A fő indok a stabilitás biztosítása Csádban, és ezzel a migráció féken tartása.
A Telex decemberi cikke szerint azonban a stabilitás biztosításához 200 katona nem tud hozzájárulni, a migráció szempontjából pedig Csád nem is kibocsátó, hanem tranzitország. Ide elsősorban a szomszédos Szudánból érkeznek migránsok, azonban a magyar katonák bázisa ezer kilométerre lenne a szudáni határtól. Az említett parlamenti határozat azonban nem is ezeket a célokat nevezi meg, hanem a csádi kormányerők felkészítését és támogatását, a terrorizmus elleni harc támogatását és a helyi magyar állampolgárok és érdekeltségek oltalmazását.
Februárban Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Budapesten fogadta Mahamat Saleh Annadif csádi külügyminisztert, majd bejelentették, hogy a magyar kormány széleskörű együttműködési programot indít Csáddal a Száhel-övezet biztonságának és stabilitásának erősítése, a gazdaság fejlesztése és a migráció kiváltó okainak kezelése céljából.
Az is kiderült, hogy magyar diplomáciai képviseletet hoztak létre a csádi fővárosban, N’Djamenában, és még januárban felállították a regionális fejlesztési és humanitárius központot. Emellett a magyar kormány félmilliárd forint (kb. 1,3 millió euró) értékben segítette a menekültellátási rendszer fejlesztését és az egészségügyi ellátás javítását, emellett agrárfejlesztési programokat indított az országban 600 millió forintos (kb 1,5 millió eurós) keretösszeggel. Továbbá tárgyalnak egy 150 millió dolláros kötött segélyhitelprogram megindításáról is, amivel a magyar vízipari vállalatok jelenlétét akarják fokozni.
A miniszterelnök fia
Magyarország és Csád kapcsolatai jóformán semmilyen múltra nem tekintenek vissza, Magyarország a térségben sincs jelen, ezért is fura a csádi misszió. És van még egy egészen fura elem az egészben: a miniszterelnök fia, Orbán Gáspár.
Januárban a Direkt36 és a Le Monde közös oknyomozása derítette ki, hogy Orbán Gáspár több alkalommal is járt magyar delegáció tagjaként Csádban és Nigerben. A miniszterelnök fiának szerepvállalását a magyar kormány igyekezett titkolni, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az oknyomzóknak sikerült több fotón és videofelvételen azonosítaniuk, a honvédelmi miniszter előre menekülve, még az erről szóló Direkt36-cikk megjelenése előtt adott egy interjút a kormány befolyása alatt álló Indexnek, amiben arról is beszélt, hogy Orbán Gáspár is részt vesz a csádi misszió előkészítésében.
A Direkt36 és a Le Monde információi szerint Orbán Gáspár teremtette meg azokat a kapcsolatokat, amik a misszió elkészítéséhez szükségesek voltak. Ehhez az Afrikában bevettnek számító családi diplomácia eszköztárát használta. A magyar delegációt 2023 júliusának elején fogadták Csádban. Ennek elintézésében a nem sokkal később puccsal megbuktatott nigeri elnök fiától kapott segítséget, ő kötötte össze a magyar miniszterelnök fiát a csádi elnök, Mahamat Idriss Déby féltestvérével.
Orbán Viktor egyéb szerepet is szánhat a fiának. A VSquare áprilisban arról írt, hogy Orbán Gáspár hónapok óta egy új nemzetbiztonsági testület felállításán és megszervezésén dolgozik. Ez a testület az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács (National Security Council) magyar megfelelője lenne, Orbán Gáspár ennek a testületnek a külpolitikával és kényes diplomáciai ügyekkel foglalkozó részlegét szervezi. A National Security Council az amerikai elnök első számú külpolitikai, biztonsági és katonai tanácsadó fóruma.
A VSquare szerint Orbán Gáspárnak külön irodája van több alkalmazottal a miniszterelnökségnek otthont adó Karmelita kolostorban, innen szervezte meg a csádi missziót is. A lapnak egy kormányközeli forrás azt mondta, azért nem hivatalos ez a pozíció, hogy a miniszterelnököt nehogy nepotizmus vádjával illessék. Orbán Gáspár állítólag nagyon lelkes, és több ötlete is van arra, hogy Magyarország hogyan építse távoli országokban a befolyását, az azonban frusztrálja, hogy nem lehet hivatalos pozícióban. A miniszterelnökség tagadja, hogy Orbán Gáspár az alkalmazásában állna, a hivatalos álláspont szerint Orbán Viktor családtagjainak bejárása van a Karmelitába, Orbán Gáspár is csak ezért mehet be.
Orosz nyomulás. Magyar segítséggel?
Miközben homályos indokokkal szerveződött a csádi misszió, a térségben komoly geopolitikai változások zajlottak. Az Egyesült Államok már régóta jelen van Afrika északi részén a félsivatagos Száhel-övezetben. Ezen a területen korábban is jelen volt az iszlamista terrorizmus, de az utóbbi években itt lelt menedékre a Közel-Keletről visszaszorult Iszlám Állam is.
Az egykori gyarmattartó franciák és EU-s katonák a terrorizmusellenes harc keretében a helyi erők kiképzésével próbáltak segíteni a térség államainak, az amerikaiak drónokkal járőröztek, de a terroristák rajtaütései folyamatosak lettek. Ezt elégelhette meg egyre több országban a hadsereg, és a Száhel-övezeten egy puccsorozat söpört végig az elmúlt években: Nigerben, Maliban, Burkina Fasóban, de még a Guineai-öböl térségi Guineában és Gabonban is a hadsereg vette át a hatalmat.
Az új vezetések megkérdőjelezték, hogy a Nyugat mellett kellene elköteleződniük, és kiutasították az egykori gyarmattartó Franciaország katonáit, idén áprilisban pedig az USA is úgy döntött, kivonja katonáit Nigerből és Csádból. Eközben egyre nő Oroszország befolyása a térségben. A Wagner-csoport már 2017 óta egyre több afrikai országban aktív. A tavaly májusi nigeri puccs után a hatalmat átvevő hadsereg a Wagner-zsoldosoktól kért segítséget, akik korábban Mali és Burkina Faso katonai vezetésével is együttműködtek, miután azok puccsal átvették a hatalmat.
Csád a térség egyik utolsó országa, ahol nem volt katonai puccs – igaz, ott is a hadsereg van hatalmon, és elég törékeny a béke. 2021-ben Idriss Déby elnökkel lázadók végeztek egy összecsapásban – ebben állítólag a Wagner zsoldosai is szerepet játszottak –, ekkor a fia, Mahamat Déby ragadta magához a hatalmat és átmenetileg ől lett Csád elnöke. Idán májusban ezt a pozícióját választáson is megerősítette. A magyar kormány szerint fontos biztosítani az ország stabilitását – bár mint fentebb írtuk, ehhez 200 katonával aligha lehet érdemben hozzájárulni. A VSquare május eleji hírlevele azt írja, a misszió előtt értetlenül álltak a NATO- és EU-s szövetségesek is.
Egy meg nem nevezett közép-európai állam kormánytisztviselője szerint a „terrorizmusellenes és migráció-ellenőrző” célok csupán ürügyként szolgálnak a magyar kormány számára, és azt hallani, hogy a magyarok egy hírszerző központot is létre akarnak hozni Csádban, ami a tisztviselő szerint orosz érdekeket szolgálhat. Egy orosz ügyekben jártas NATO-tisztviselő pedig azt mondta a VSquare-nek, hogy ez egy határozottan szokatlan küldetés, ami nem szolgál semmilyen magyar érdeket, hacsak nem arról van szó, hogy valamely oligarcha barát profitál belőle, aki aztán Putyinnak fizet. Egyébként ez a misszió „az erőforrások teljes pazarlása, és feleslegesen veszélyes”. (NAPUNK)