Megszorításból jeles
Idén történelmi mélypontra csökkentek az egészségügyre és az oktatásra fordított költségvetési kiadások, és jövőre sem lesz sokkal jobb a helyzet.
A parlament a héten tárgyalta első olvasatban a 2024-es költségvetési javaslatot, amelynek vitaindítójában Varga Mihály lefutotta a szokásos köröket, miszerint a nyakunkon a háború és az elhibázott szankciók, ezért a kormány védelmi költségvetést terjesztett elő. A pénzügyminiszter vitaindítójában a legfőbb feladatnak a 2010 óta elért eredmények megvédését jelölte meg. Varga Mihály a javaslatát méltatva sorolta, hogy mennyivel több pénz jut a nyugdíjasoknak, a közoktatásra, illetve az egészségügyre, mint 2010-ben. Vagyis a kormány számára még mindig mindig 2010, a hatalomra kerülésük éve a fokmérő.
A pénzügyminiszter folyó áron hasonlította össze a kiadásokat, így két-háromszoros szorzók jöttek ki, igaz így nem kellett foglalkozni a 14 év alatt összejött 67 százalékos inflációval, ami torzítja az összevetést.
Ugyanakkor, ha a mindenkori GDP-hez arányosítva vizsgáljuk a költéseket, kiderül hogy még mindig nem értük el az akkori színvonalat.
A korábbi költségvetési törvényekben a kormány minden évre kiszámolta, hogy GDP arányosan mely területre mennyit költ, és az uniós statisztikai hivatal is ez a módszert használja az uniós tagállamok költségvetéseinek összehasonlására. Talán pontosan a könnyű összevethetőség miatt az Orbán-kormány az utóbbi években már nem közli a költségvetés GDP-arányos bontását, ám ez könnyen kiszámítható, hisz a kormány előrejelzése szerint a bruttó hazai termék, a GDP értéke az idén 77 629 milliárd forint lesz, ami jövőre 85 255 milliárd forintra emelkedik a hat százalékos infláció (pontosabban 5,6 százalékra számolt GDP-deflátor) és a 4 százalékos gazdasági növekedés eredőjeként.
Ezeket figyelembe véve kiderül, hogy jövőre mind az oktatásra, mind az egészségügyre, de még a nyugdíjkiadásokra is lényegesen kevesebbet költ majd a magyar kormány a GDP-arányában, mint tette azt a 2010-ben a leköszönt Bajnai-kormány.
Ez annyiban nem meglepő, hogy a 2010-et megelőző években a költségvetés magas hiányát részben az okozta, hogy a magyar állam erején felül költött szociális ellátásokra. S ezért döntött előbb a Bajnai-, majd az Orbán-kormány is ezen kiadások befagyasztásáról, csökkentéséről. A Bajnai-kormány megszüntette a 13. havi nyugdíjat, az Orbán-kormány átalakította (az inflációhoz kötötte) a nyugidíjemelési szabályokat, csökkentette a munkanélküliek ellátási idejét, befagyasztotta a családi-, valamint a szociális támogatásokat. Ezek az átalakítások végső soron az államháztartási hiány csökkentését, a költségvetési konszolidációt szolgálták. 2010 után a konszolidáció érdekében történtek bevételnövelő intézkedések is: az Orbán-kormány visszatérő jelleggel több gazdasági szektorra vet ki folyamatosan különadókat, míg a másik jelentős bevételi forrás az áfa-beszedés hatékonyságának növelése volt.
Így míg 2010-ben az állam jóléti kiadásokra az akkori GDP 30,7 százalékát költötte, jövőre ez a szám 23 százalék lesz.
A nyugellátásokra 2010-ben a GDP 10,1 százalékát költötték, jövőre ez a szám 7,1 százalék lesz, ami - tegyük hozzá -, uniós összehasonlításban az egyik legalacsonyabb érték.
A 27 uniós állam között az alsóházban teljesít a magyar állam az oktatási és az egészségügyi kiadások terén is.
Az egészségügyre 2010-ben a GDP 4,5 százalékát költötte az állam, ez idén a bruttó hazai termék 3,6 százalékára rúg, ami jövőre is csak 3,8 százalékra emelkedik.
Meg kell jegyezni, hogy 1995 óta - amikortól ezek az adatok rendelkezésre állnak -, az idei 3,6 százalékos GDP arányos egészségügyi költések jelentik a mélypontot. Uniós összehasonlításban is nagyon vékony a mostani teljesítmény: az utolsó Covid előtti békeévben – amikor az egészségügyet nem terhelték extra kiadások – Magyarország a GDP 4,5 százalékát költötte egészségügyre, szemben az uniós átlag 7 százalékával.
Hasonlóan rosszul alakulnak az oktatási kiadások: az Eurostat szerint 2012-2021 között Magyarország a közoktatásra a GDP 4,9 százalékát költötte, miközben az uniós átlag 4,8 százalék volt, vagyis ezen a téren nem teljesítettünk rosszul, ha csak a ráfordításokat nézzük, az oktatási rendszer hatékonysága más kérdés. Az utolsó lezárt évben, 2021-ben az Eurostat szerint Magyarország a GDP-je 5 százalékát költötte oktatásra, a parlamentet előtt fekvő 2024-es költségvetési tervek szerint ez az arány idén a GDP 3,6 százaléka, jövőre pedig a négy százaléka lesz.
Vagyis ezen a téren is az idei év a mélypont. Jövőre itt is 0,4 százalékos kiadásemelés jön, ám a növekedés csalóka: ebben az összegben benne van az a tanári béremelés, amit a kormány uniós forrásokból akar finanszírozni. Ám ha az ehhez szükséges 300 milliárd forint nem érkezik meg, akkor az oktatási kiadások jövőre sem tudnak emelkedni, így azok maradnak a történelmi mélypont közelében.
Alternatív költségvetést készített a DK
Csütörtökön lezárult a költségvetés általános vitája, az első körös módosító javaslatokat ennek végéig lehetett benyújtani. Az elmúlt években kialakult szokás szerint egyetlen kormánypárti képviselő sem vette a bátorságot, hogy jobbító szándékú módosító javaslatot nyújtson be a tervezethez. A lapzártánkig beadott mind a 330 javaslat az ellenzéktől érkezett. Szintén az elmúlt 13 év gyakorlatából kiindulva állíthatjuk, hogy ezen javaslatok közül egyet sem fog támogatni a fideszes többség. Az ellenzéki pártok többsége javaslatait külön-külön témákra bontva nyújtotta be, a Demokratikus Koalíció ezzel szemben három terjedelmes javaslatban, kvázi alternatív költségvetési tervet tett le az asztalra.
A a DK tervezete - több mint 3000 milliárd forintos költségvetési átrendezés révén -, a kiadások 10 százalékát érintené. A javaslat jelentősen megemelné pedagógusok és a szociális dolgozók bérét, bővítené az oktatásban és az egészségügyben dolgozók létszámát, a nyugdíjasok helyzetét járadékemeléssel, és egyszeri, visszamenőleges nyugdíj-kiegészítéssel javítaná - erre összesen 600 milliárd forint pluszforrást különítene el a DK, emellett többet között a családi pótlék megduplázását javasolják. A csomag másik része a fővárosi fejlesztések, illetve a lakossági panelszigetelési program újraindítását célozza, illetve növelnék önkormányzatok támogatását.
A DK-s módosítócsomag komoly szépséghibája, hogy az ellentételezésről csak részben gondoskodik, emellett olyan kiadásokat is visszavágna, mint autópályák rendelkezésre állási díjai, a kormányzati informatikai kiadások, Eximbank támogatása, amiket nem lehet csökkenteni. Így a javaslat minden jobbító szándéka ellenére egyéb kiadások mérséklése, vagy elhagyása nélkül hiányemelkedéssel járna. (Népszava)
