Az NGC 2264 a NASA által közzétett legújabb felvételen egészen úgy fest, akár egy kozmikus karácsonyfa.
Az NGC 2264 annyiban is kapcsolódik a karácsonyhoz és Jézus születéséhez, hogy egészen fiatal – egy és ötmillió év közötti csillagokból épül fel. A halmaz tőlünk 2500 fényévnyire található a Tejútrendszerben.
A “Karácsonyfa-halmaz” becenevű NGC 2264 egy nemrég közzétett képen valódi karácsonyfaként tündököl, amelyen valódi csillagok izzanak. A Tejútrendszerben a bolygónktól 2500 fényévre elhelyezkedő NGC 2264 fiatal csillagok halmaza, amelyek életkora 1 és 5 millió év között van. A halmazban található csillagok különböző méretűek, a Nap tömegének egytizedénél kisebb tömegű csillagoktól a körülbelül hétszeres naptömegűekig terjed a skála.
Az összetett képként megalkotott ábrázolás a karácsonyfa motívumát hangsúlyozza a színválasztás és a kép elforgatása segítségével – magyarán kicsit azért trükközni kellett, hogy a “fa” felismerhető legyen.
A National Science Foundation Kitt Peak 0,9 méteres WIYN teleszkópjának optikai adatai járultak hozzá a zöld árnyalatokhoz, amelyek a ködben található gázt jelenítik meg. Ezenkívül a Two Micron All Sky Survey infravörös adatai fehéren kiemelik az előtérben és a háttérben lévő csillagokat. A kép óramutató járásával megegyező irányú elforgatása körülbelül 160 fokkal tér el a csillagászati szabványától, és így a fa csúcsa a kép legfelső pontján jelenhet meg.
Érdekes módon az NGC 2264 fiatal csillagai illékony viselkedést mutatnak – vagyis intenzív fellángolásokon mennek keresztül, ami a röntgensugárzás változásaiban és egyéb fényváltozásokban ölt testet. Az animált változatban megfigyelhető kék-fehér fények röntgensugárzást kibocsátó fiatal csillagokból áradnak, amelyeket a NASA Chandra X-ray Obszervatóriuma észlelt. Maga az animáció az összehangolt villogó variációkkal azonban mesterségesen generált, és a célja, hogy kiemelje a röntgensugárzást kibocsátó csillagokat, egyben aláhúzza a karácsonyfa-hasonlatot. A szinkronizált vizuális megjelenítés ellenére a csillagok közötti természetes eltérések nincsenek összehangolva.
A teleszkópos megfigyelések, köztük a NASA Chandra megfigyelései azt mutatják, hogy a megfigyelt eltérések különböző folyamatokból erednek. A jelenséghez hozzájárulnak a mágneses mezőhöz kapcsolódó, a napkitörésekhez hasonló, de azoknál lényegesen erősebb tevékenységek. Egyéb tényezők közé tartozik a csillagokat elfedő gázfelhő vastagságának a változása, valamint a környező gázkorongokból történő anyagfelszaporodás eltérései. (Rakéta)